A “posztmodern”-sorozat első tagja: Vadász György: Polgárházak, Székesfehérvár 1994

“Mikor belekezdtem ebbe a sorozatba és a sorozat tagjainak kiválasztásába, arra gondoltam: a modern és szocreál építészetet annyian szeretik, de mi van a 90-es, 2000-es évek épületeivel..?! Nem vagyok építészettörténész, de sejtem, hogy a posztmodern még megosztóbb ma, mint az előbb említett irányzatok. Ezért is volt olyan nagyon izgalmas megkeresni a sorozatomhoz a 3 épületet. Ilyen nehéz kutatás, mint ami megelőzte a kiválasztást még nem volt egyik sorozatomnál sem. Az interneten alig találtam anyagot a témában…talán még érdektelenek vagyunk a hazai posztmodern iránt, de ki tudja, talán 20-30 év múlva már sokkal tágabb lesz az ismeretanyag erről a kevésbé ünnepelt építészeti irányzatról.”

“A posztmodern játékos, szabad, merész, individualista, néha nagyon sajátos és rendkívül sokszínű…Először ezek a jelzők jutnak eszembe erről az építészeti korszakról. Gyakran emlékeztet egy-egy épület egy színházi díszletre. Bár Vadász György épülete nem egy posztmodern ámokfutás, sőt, meglehetősen törekszik klasszikusan harmonikus homlokzat lenni, mégis látni benne a játékosságot, a részletekben megbúvó “posztmodern” kísérletezést; az anyagok és formák merész használatát.” Felső Boróka